Van az úgy, hogy az egyik csapatnak – a remek játéka ellenére – szinte semmi sem sikerül, a másik meg gyakorlatilag az egyetlen komolyabb helyzetét értékesíti rögtön a meccs elején, amivel ráadásul még pontot is szerez. Vasárnap valami ilyesmi történt velünk is az Udinese ellen, hiszen nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a játék minden elemében felülmúltuk ellenfelünket - kivéve a gólok számában. Mert 1-1 után, a győztes találatot sehogyan sem tudtuk bepréselni a nagyszerű formát kifogó, és még 11-est is hárító Karnezis kapujába, ezért aztán be kellett érnünk a döntetlennel, amellyel most nem igazán vagyunk elégedettek. Következik a hétvégi, Palermo-Udinese bajnoki visszatekintője.

Nem túl bíztató az, ha egy csapat támadójátéka összesen két emberen múlik. Márpedig tudjuk, kedvenc együttesünknél, a Palermónál ez a helyzet az idei szezonban, hiszen a támadásépítéseknél minden, csak és kizárólag a Vazquez-Dybala (fenti képen) kettős kreativitására van bízva. Az, már az imént említett két játékos zsenialitását dicséri, hogy a kiismerhető taktika ellenére, a szezon első tíz meccsén mégis elég hatékonynak (a csapat 11 góljából 6-t ketten szereztek) bizonyultak, mindazonáltal az is igaz, hogy az utóbbi hetekben már leginkább csak Dybala játszott a képességeinek megfelelően. El Mudo-nak ugyanis, sem a Juventus, sem a Chievo (lecserélésekor ráadásul még a mezét is földhöz vágta, amivel a szurkolók haragját is kivívta), sem pedig a Milan ellen nem nagyon ment, amit jól jelzett, hogy Iachini mindhárom esetben le is hívta 20-asunkat a pályáról. Bár az utolsó két bajnokit még így is sikerrel vettük, mégis mindannyian tudtuk: ahhoz, hogy az Udinese ellen is veszélyesek legyünk elöl, nagyon kell Vazquez remeklése is, mert ha a két zseniből folyamatosan csak az egyik játszik jól, az előbb-utóbb kevés lesz a győzelemhez.

Vazquez és Dybala természetesen ott volt a vasárnapi, Udinese elleni bajnokin is a kezdőben, így aztán joggal bíztunk abban, hogy az argentin duó vezérletével, sikerül hamar megtörnünk az udineieket. Nem ez történt, mert vendégeink, egy állított szituációt követően rögtön az 5. percben gólt szereztek, keresztülhúzva ezzel a számításainkat. Mondjuk, a Thereau által jegyzett találat, véleményünk szerint könnyen elkerülhető lett volna, hiszen pontrúgásból nem nagyon illik hazai pályán gólt kapni, főleg úgy nem, hogy ez volt az első olyan eset a meccsen, amikor figyelni kellett volna, ám ehelyett Danilo (az ő fejesét még védte Sorrentino) és Thereau is zavartalanul próbálkozhatott a gólszerzéssel– utóbbi sikerrel is tette. Sajnos, a beívelést követően Gonzalez és Munoz is elaludt, Sorrentino pedig ezúttal nem tudta kisegíteni a társait. Ezt az egy hibát leszámítva azonban, a védőink nem nyújtottak rossz teljesítményt vasárnap, mert Andelkovic egy-két esetet kivéve jól levette a pályáról az amúgy mindig veszélyesen futballozó Murielt, Thereau-hoz pedig szintén nem sok labda jutott el, bár ez, nem a rossz napot kifogó Munoz érdeme volt, hanem sokkal inkább a defenzív taktikát választó udineieké.

A kezdés tehát csapnivaló volt, nekünk meg be is ugrott az emlékezetünkbe a nápolyi bajnoki, ahol hasonlóan indítottunk, egy hasonló körülmények között bekapott góllal. De mint akkor, úgy most sem jöttünk zavarba a hátrány miatt, és hamar váltani is tudtunk. Pár perc leforgása alatt, már szinte csak az Udinese térfelén volt a labda, a fölényünk pedig kezdett nyomasztóvá válni. Helyzetünk ekkor még kevés volt, de szögletből már 20 perc alatt 5-t rúghattunk – sajnos komolyabb eredmény nélkül. A legnagyobb esélyt az egyenlítésre, talán Maresca szabadrúgása jelentette, középpályásunk azonban fölé durrantott. Apropó: ha már ezt a jelenetet említjük, akkor jegyezzük meg azt is, hogy a szabadrúgás megítélésénél Badu szándékosan kezezett a 16-oson kívül, amiért járt is a sárga kártya, teljesen jogosan. És hogy miért szeretnénk erre az eseménysorra felhívni a figyelmet? Hát, csak azért, mert alig tíz perccel később Badu betört a palermói 16-oson belülre, majd színészeket meghazudtoló módon bemutatott egy óriási műesést, ami után ráadásul még 11-est is reklamált, Doveri azonban nem ette meg a mutatványt, ám az újabb lapot sem húzta elő a zsebéből! A visszajátszások alapján nagyot tévedett, hiszen Lazaar hozzá sem ért Badu-hoz, a ghánai viszont mégis színháznak képzelte a hazai büntetőterületet, amiért lehetett volna figyelmeztetni! Egyébként, ez volt az egyik ritka ellentámadása Stramaccioni legénységének, akik ekkor már csak az egygólos eredmény megőrzésére törekedtek. Persze az is igaz, hogy Iachini tanítványai egyértelműen rájuk erőltették az akaratukat a Di Natale-t nélkülöző Zebrákra, tudniillik Dybalaék becsülettel mentek előre, de mindent ki is hagytak. Edgar Barreto először egy távoli lövéssel jelezte, hogy ő is pályán van, majd néhány perc múlva 5 méterről a kapu mellé fejelt, ajtó-ablak helyzetben. Azt azért illik elmondani, hogy Barreto a rossz szezonkezdet után végre kezd úgy játszani, ahogyan azt elvárjuk tőle, vasárnap pedig már egyértelműen vezére is volt a szicíliai gárdának. Olyannyira, hogy a 41. percben kiharcolt egy 11-est is! Dybala varázslatos labdakezelését majd passzát követően Badu buktatta csapatkapitányunkat a büntetőterületen belül, amiért Doveri határozott mozdulattal büntetőt is ítélt. Ha pedig szabálytalannak ítélte ezt az esetet a spori, akkor illett volna előhúzni a zsebéből egy sárga lapot is az elkövetőnek, ami mint tudjuk, Badu-nak már a második lett volna… Helyette Sorrentino részesült megrovásban, aki a társaival, no meg Iachini-mesterrel együtt hevesen, de eredménytelenül reklamált, mert az Udinese nem került emberhátrányba (ezúttal sem), a gólelőnye viszont szerencsére elolvadt. Dybala ugyanis ballal bevágta a 11-est, bár Karnezis rajta volt a lövésén. Így alakult ki a szünetben az 1-1-es állás.

(Dybala büntetőjét nem tudta hárítani Karnezis)

A második félidő ugyanúgy folytatódott, ahogy az első abbamaradt. A mieink birtokolták a labdát, és majdhogynem állandó jelleggel lecövekeltek a vendégek térfelén. A 49. percben, Pisano jobb oldali beadását követően Barreto nem tudta megelőzni a védőjét, a labda pedig végül Karnezis-hez pattant. Az 53. percben óriási lehetőséghez jutottunk, ugyanis Dybala egy pazar egyéni alakítást követően újabb 11-est harcolt ki, amit Doveri be is fújt. Ragyogóan indulhatott volna tehát a második félidő, ám a labda mögé ezúttal nem az első tizit értékesítő La Joya állt, hanem éktársa, El Mudo Vazquez, aki sajnos, könnyelműen el is puskázta a megítélt büntetőt, miután ballábas lövését Karnezis védte. Hatalmas gólszerzési esély volt, amivel nem sikerült élni, s mint utólag kiderült, ez két pontunkba is került! Jó kérdés, hogy másodjára miért nem Dybala állt oda a labda mögé (hallottunk már olyanról, hogy a 11-est kiharcoló játékos nem végezheti el a rigore-t…), mindazonáltal Vazqueznek illett volna gólra váltani a büntetőt. Utólag persze már okos az ember, s tudja, hogy hiba volt a másik argentinra bízni a második 11-est, de ha abból indulunk ki, hogy El Mudo-nak az előző meccseken, plusz vasárnap az Udinese ellen sem ment (sokszor öncélú, haszontalan cselezgetésekbe bonyolódott), talán lehetett számítani a hibájára.

(Vazquez: "Bocs fiúk, ezt elrontottam...)

Mondjuk, nem szeretnénk csak erre az egy mozdulatra kihegyezni a pontvesztés okát, de tény: a kihagyott büntető kulcsfontosságú pillanat volt a meccsen. A vendégek kapusa ugyanis, szárnyakat kapott ettől a védéstől, s a meccs hátralévő részében le is húzta a rolót. Előbb Vazquez éles szögből leadott lövését, majd Maresca hajrában elvégzett szabadrúgását is hatalmas bravúrral hárította, emellett pedig többször is megmentette az Udinese-t a jó közbeavatkozásával. Egy ízben, Dybala fejesénél viszont már a görög cerberus is verve volt, ám akkor meg a kapufa mentette meg a vendégeket. A srácok jól, és óriási mezőnyfölényben játszottak, ám egytől-egyig elpuskázták a jobbnál-jobb helyzeteket, s Iachini hiába cserélte be még Belottit is a kispadról, újabb gólt már nem tudtunk elérni. Noha mi beküldtük volna Joao Silva-t is a hajrára, hogy segítsen a támadójátékunkon, trénerünk másként döntött, s nem is használta ki mindhárom cserelehetőségét a meccsen. Beppe összesen kétszer élt a változtatás eszközével, a már említett Belotti mellett ugyanis, Roberto Vitiello-nak szavazott még bizalmat - a szezonban most először. Vitiello egyébként a Morganella-t helyettesítő Pisano-t váltotta a 78. percben, s beállása után, egyből aktívabb is lett a jobb oldalunk, hiszen Eros ezen a napon sem mutatott semmit, jó megoldására például nem is emlékszünk. Bár korábban nem értettem egyet Monyox kollégám azon véleményével, hogy ’Pisano nem A-ligás szintű játékos’, az elmúlt meccsek engem is meggyőztek arról, hogy egyetértsek eme megállapítással.

(Pisano (3) küzdött, de nem nagy eredménnyel)

Vitiello ugyanakkor negyedóra alatt is képes volt megmutatni, hogy helye lehetne a csapatban, és jó opció lenne a jobb oldalra, a kérdés csupán az, hogy eddig miért nem játszhatott egy percet sem…? Persze vasárnap nem a jobbszélső személyének a kiléte jelentette a legfőbb gondunkat, hanem a továbbra is túlságosan egysíkú támadójáték. Mert legyünk őszinték: az elmúlt két bajnokihoz hasonlóan, ezúttal is csak Paulo Dybala volt képes gólt lőni, vagy olyan váratlan dolgot csinálni az ellenfél 16-osán belül, amiből gól születhet, a többiek viszont - beleértve Vazquez-t is - nem.

És ugye jól sejtettük, hogy előbb-utóbb már kevés lesz a győzelemhez az, ha a két argentin zseniből csupán az egyik játszik jól! Mint ahogy két tizenegyesből csak az egyiket belőni is kevés…